A tus a távol-keleti művészet egyik alapvető technikája, melynek legfőbb kifejezőeszköze a vonal és a tónus. A keleti művészek számára a festés lelkigyakorlat, ami persze nem jelenti azt, hogy az ecset kezelésének ne lennének szigorú szabályai.

A kínai és japán festészet sokféle témát ölel fel: a természet és az évszakok váltakozása mindkét hagyományban központi helyet foglal el, bár rendkívül népszerűek voltak a történeti képek, az életképek és a portrék is. Rajz és felfogásmód tekintetében azonban jelentős különbségek vannak a két kultúra között.

A kínai kompozíciók általában lineáris jellegűek, hangulatuk komor, klasszikusan fegyelmezett. A japán művészek elsősorban a körvonalakat hangsúlyozzák, a témát érzékletesen, gyakran drámaian, sőt, néha humorosan dolgozzák fel. A technika azonban alapjába véve azonos.

Azt a tust, amit indiai-, vagy kínai-tusnak szoktunk nevezni, fából, vagy növényi pernyéből készítik, állati eredetű ragasztóanyaggal keverik, aztán korongokat, rudakat formálnak belőle, végül megszárítják. A megkeményedett tust használat előtt kövön szétmorzsolják, s közben vizet csepegtetnek hozzá, így teszik folyékonnyá. A sűrű fekete tus hígítása során különböző szürke árnyalatok jönnek létre. A festményeket nádból, bambuszból, kenderből, gyapotból, vagy eperfakéregből készült nedvszívó papírra, esetleg timsó és enyv oldatával bekent selyemre festik.

A hagyományos eljárás során a papírt vagy selymet a földre, asztalra fektetik, s az ecsetet függőlegesen tartva festenek rá. A művész sosem dolgozik modell után. Belső koncentrálás eredményeképpen tisztán látja a "szívében", hogy mit akar megfesteni, a téma "szelleme irányítja", s ezt a belül látott képet kezdi "leírni" kezének gyors, hajlékony mozdulataival.

Az európai művészetben az akvarelleket vagy gouch festményeket gyakran elővázolják tussal, vagy a kész munkát tollal és tussal még kiegészítik, de a tus önálló technikaként csak ritkán alkalmazzák. Az utóbbira példa: Rembrandt néhány rajza, Aubrey Beardsley és más művészek fekete-fehér könyvillusztrációi, Van Gogh, Picasso, Matisse, Klee, Henri Michaux vonalas rajzai. Sok művész a vázlatkészítéskor használta csak a tust, de ezekből olykor a technika sajátos lehetőségeit tökéletesen kifejező remekművek is születtek.

Európában is sokféle tust használtak. A középkori kézirat-illusztrátorok cserzőgubacsból nyert, sűrű, fekete tussal rajzoltak. Ez idővel megbarnult. Az indiai tust, amelyet eleinte keletről importáltak rúd, illetve tömb formájában, Európában a 15. századtól kezdték előállítani folyékony állapotban. Bár a legnépszerűbb az indiai fekete tus volt, használtak barna tusokat is, önállóan vagy feketével kombinálva. Rembrandt például biszerrel dolgozott, vagyis faszénből kivont sárgásbarna tussal.

A 19. században Goya, Constable, és mások is rajzoltak szépiával, azaz a tintahal festékanyagából kivont, hidegebb típusú tussal. A kínai fehéret tűhegyes vékony ecsettel vitték fel általában színes papírra, amely fekete és barna tussal kiegészítve plasztikus tömeg- és térhatást keltett.

Az az eszköz, amelyet Európában a tushoz használtak - a toll -, ókori eredetű. Legősíbb formája a nád: ennek jellegzetes szögletes végét, staccatós vonalait jól ki tudták aknázni a művészek, például Rembrandt és Van Gogh.

A kézirat illusztrációkhoz használt tollszárat hattyú, lúd, vagy más madár tollából vágták: ez érzékenyebb és rugalmasabb volt, könnyedén siklott a papír felületén - később aztán felváltotta a különféle szélességű és hosszúságú olcsóbb acéltoll.
A tusrajzolás, hasonlóan az akvarellhez, mindannyian kipróbálhatjuk, elsajátíthatjuk. Alig igényel felszerelést.
Vegyünk bármelyik papír-írószerben egy kis üvegcse fekete tust (kb. 120Ft), mellé egy egyszerű hegyesre lemetszett végű nádtollat (kb. 90Ft), s jó nedvszívó papírt.
Próbálgassuk az anyag adta lehetőségeket, hogy folyik meg, hogy húzzunk vékonyabb, vastagabb vonalakat! Érdekes hatást lehet elérni, ha vizes ecsettel kissé belefestünk a tusba: ez az úgynevezett: lazúros technika. Különböző tónusú szürkékkel és az éles fekete vonalakkal igazi műalkotások születhetnek!
Ma tus-alkotásokkal leginkább könyvek illusztrációjánál találkozhatunk, vagy keleti múzeumok falain, bár egyre inkább megjelenik a kortárs grafikában is.

Forrás: www.sulinet.hu